A te gyereked is mindig oroszlán akar lenni? Ne aggódj: Tracy Gleason pszichológia professzor szerint a kisgyermekekre jellemző, hogy állatoknak, fantáziafiguráknak, vagy felnőtt szakembereknek (pl. orvosnak) „adják ki magukat”, különösen 5. éves kor alatt. A gyerekek ösztönösen vizsgálják, milyen lehet másvalakinek lenni, másként érezni, más módon kommunikálni. Az úgynevezett mentalizáció képessége kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy más embereknek is vannak gondolatai, mint nekem, ezek azonban eltérhetnek az enyéimtől. Ez a képesség 18 hónapos kor körül kezd fejlődni (ami akár életünk végéig is tarthat), mely során a gyerekek mélyebben megérthetik, hogyan gondolkodnak, éreznek mások, milyen hiedelmeik vannak. 

Gleason egyébként tanulmányozza a gyerekek képzeletbeli társakkal való kapcsolatát és fejlődésben játszott szerepüket, valamint azt, hogyan használjuk képzeletünket valódi kapcsolataink szabályozásához, megértéséhez. Amikor a gyerekek több társukkal együtt színlelnek, az lehetővé teszi a konfliktusmegoldás, az együttműködés tanulását, a szerepek kialakítását.  

A pszichológus szerint a gyerekek hangulatától függ, milyen állat bőrébe bújnának a legszívesebben. Néha erőteljesebb szerepeket szeretnének betölteni, ezért döntenek úgy, hogy medvék, oroszlánok vagy bármilyen nagy vadak lesznek. Máskor szeretnének összebújni, ilyenkor egy kis melegségre vágynak, ezért lesznek cicák, nyuszik, kisegerek. Néha csak az aktivitás számít, ilyenkor lesznek ugráló békák. A pszichológus szerint ilyenkor jó, ha a szülők is követni tudják a gyerekek példáját, kapcsolódnak hozzájuk, például tovább bővítik a színlelést, hogy maguk is állatkodnak egy kicsit, amennyiben van erre lehetőségük, kedvük. A képzeletbe való bekapcsolódás fontos lehet. Később a gyerekek játékából kikopik ez a színlelés, de a szakértő szerint igényünk nem lesz rá kevesebb, csak átirányítjuk ezt a vágyat. Például kamaszként, felnőttként is számtalan módja van a kitalált világokkal való kapcsolattartásnak, akár a médián, akár az álmodozáson keresztül. A könyvek, filmek és a videójátékok (normál mértékben) szintén olyan módszerek, amelyek során a felnőttek megoszthatják kitalált világukat másokkal.  

Hogyan szabhatunk határt az állatos játéknak? 

Bár a játék nagyon szórakoztató (és sokszor valljuk be, fárasztó) tud lenni, vannak élethelyzetek, amikor muszáj kizökkentenünk a gyerekek a krokodil-, majom-, kiselefánt szerepből. Dr. Yamalis Diaz pszichológus szerint négy gyakori oka lehet annak, hogy a gyerek állat bőrébe bújik: szeretne elkerülni valamit (pl. a szülőre nyávog a kérdés megválaszolása helyett), felhívja magára a figyelmet (a negatív figyelem is figyelem), szeretne megszerezni valamit (oroszlánüvöltéssel jelzi, hogy tejet inna), vagy valamit közölni kíván (ez különösen jellemző azokra a gyerekekre, akik még nem beszélnek jól). Dr. Diaz szerint fontos nem elrontanunk ilyenkor a fantáziájukat (pl. „te nem vagy oroszlán!”), ezért empátiával érünk el nálunk a legtöbbet. Íme néhány tanács, hogyan szabjunk egészséges határokat: 

1. Állítsunk be időzítőt: Ha nincs időnk, türelmünk a szavannában oroszlánként való hosszas dulakodáshoz, tájékoztassuk a gyereket előre, hogy a játék korlátozott, ehhez állítsunk be időzítőt. Amikor az óra csörög, a gyerek tudni fogja, hogy az „oroszlánidő” lejárt.
2. Használjuk a saját szavait: Ha épp nem a legmegfelelőbb időben válik kismacskává (pl. amikor fel akarjuk öltöztetni), legyen egy gyerekbarát nyelvhasználatunk. Pl: „A kismacska játszhat, miután felöltöztél”.
3. Értsük direkt félre: Például ha a vacsora közben nyávog, mondjuk ezt: „Ó, ha jól értem, a miau most azt jelenti, hogy szeretnéd megenni az összes brokkolit”. Ezzel elég gyorsan ki fognak zökkenni a játékból.
4. Tereljük el a figyelmét: Ha a nyávogást például a figyelem felkeltésre használja, akkor hagyjuk figyelmen kívül a viselkedését, és csak a helyes viselkedésre adjunk figyelmet. Ha felteszünk egy kérdést, ő pedig csak nyávog annak ellenére, hogy rendelkezik kellő kifejezőeszközzel, akkor mondhatjuk azt: „Beszélni fogok veled, amint visszatér a nagylány, és készen áll rá, hogy emberi szavakkal beszéljen.” Ha nyávogással kér, addig nem szabad ezt teljesíteni, amíg újra ember nem lesz belőle.
5. Támogatást ajánlani: Ha valóban nehezen kommunikál, adjunk neki segítséget. Például ha zsírkrétát kér a tárgyra mutatva és morog hozzá oroszlánként, mondjuk azt: „Akarod a zsírkrétát? Oké, odaadom neked.” Ha nyávog, amikor ideges, próbáljuk rávenni őt arra, hogy használjon érzelmi szavakat: „szomorúnak tűnsz”, stb. 

A te gyereket szeret állat bőrébe bújni?